Virágok Vasárnapja

madárcsicsergés
bomladazó rügyekben
pillangót kerget

*

alázatos szél -
felkavart viharokban
szelídséget szül

*

madárfészekben
langyos tavaszi szellő -
fiókát etet

*

szikrázó kékség
végtelenbe beszakad -
tarka sokaság

*

virágot szórnak
felkelő Nap fényében -
felhők vonulnak

*

napfénysugarak
himbálódzó faágon
keresztet vetnek

madarak és fák

hullámzó szélben
fenyőfáknak ágai
éjjel és nappal

~~~

napfelkeltekor
madarak gubbasztanak
kacagó kékben

~~~

rojtozott felhők
tűző Nap hegycsúcsra hág
magvak a szélben

~~~

szárnysuhogások
üzenetet vigyetek
aranyágakra

~~~

völgyben és hegyen
szép tornyokat emelnek
a gerlepárok

Puliszkát az asztalra!

Puliszkát az asztalra,
ne légy fukar asszonyka!
Melléje egy bog hagymát,
hogy csókolnám meg a szád.

Borból is egy fityákkal,
de a jobbik fajtából!
Osztán szépen összebúvunk
Hold-paplannyal takaródzunk.

Csillagokra függönyt húzunk,
meg ne igézze az álmunk!
Hadd szállhassunk felhőkön túl,
´hol a kurta farkú -se túr.

Csiga, Te biga

Házát cipeli
naponta a csiga,
nem baj, ha fú´ a szél,
vagy a jég mardossa;
s ha hét ágra süt a nap
bebújik a mentsvárba,
onnan néz ki kíváncsian
a tajtékzó világra.

Csiga-biga ne jöjj ki,
Ég a pajta ide ki.

Majdnem úgy

Annyira követelőzik az Élet,
hogy nem mondok nemet.
Csendesen alámerülök benne,
várom, hogy mit rejteget.
Ritka játszótársam a jó,
a rosszal nem jegyzem el magam,
bágyadtan süt az őszi nap,
de érzem, hogy ereje van.

Minek a nagy derű?
A bánat is felesleges,
mindnyájan az Utat járjuk,
s a Parancsot végrehajtani kell.

Emlékek születnek,
s emlékek bomlanak le,
ne vonszoljunk vágyakat,
mert pont úgy már semmi sem lehet.

Sorsom kevésbé simogat,
célja valami más,
irdatlan rendetlenségben
Rendet rakni
talán.

hinta-palinta...

hinta-palinta
hintázik kis Anna
copfja a széllel
libben a kékben.

bújócskát játszik
pajkos kacagása
bársonyosan szép
barackfavirága.

kacér tekintete
boldogságra csábít
üde bimbó-szája
csalogány hívása.

hinta-palinta...
hinta -
palinta.

Puha kéz

Mint gyermek aki semmitől sem fél
zúzmarával játszadozik a szél
kirojtozza a fáknak ágait
messzire röpítve annak vágyait

oda ahol az ég a kékségre kél
oda ahol a dér kacagásra ér
és a jégmadár csókban ölelkezik
a tündérek simogatják álmait

ott ahol senki semmit nem ígér
ott ahol betakar egy puha kéz
és a mesék többé már nem hazudnak
egymásba hajol a tiszta gondolat

mint gyermek aki semmitől sem fél
zúzmarával játszadozik a szél
kirojtozza a fáknak ágait
messzire röpítve annak vágyait.