Virágok Vasárnapja

madárcsicsergés
bomladazó rügyekben
pillangót kerget

*

alázatos szél -
felkavart viharokban
szelídséget szül

*

madárfészekben
langyos tavaszi szellő -
fiókát etet

*

szikrázó kékség
végtelenbe beszakad -
tarka sokaság

*

virágot szórnak
felkelő Nap fényében -
felhők vonulnak

*

napfénysugarak
himbálódzó faágon
keresztet vetnek

madarak és fák

hullámzó szélben
fenyőfáknak ágai
éjjel és nappal

~~~

napfelkeltekor
madarak gubbasztanak
kacagó kékben

~~~

rojtozott felhők
tűző Nap hegycsúcsra hág
magvak a szélben

~~~

szárnysuhogások
üzenetet vigyetek
aranyágakra

~~~

völgyben és hegyen
szép tornyokat emelnek
a gerlepárok

Puliszkát az asztalra!

Puliszkát az asztalra,
ne légy fukar asszonyka!
Melléje egy bog hagymát,
hogy csókolnám meg a szád.

Borból is egy fityákkal,
de a jobbik fajtából!
Osztán szépen összebúvunk
Hold-paplannyal takaródzunk.

Csillagokra függönyt húzunk,
meg ne igézze az álmunk!
Hadd szállhassunk felhőkön túl,
´hol a kurta farkú -se túr.

Csiga, Te biga

Házát cipeli
naponta a csiga,
nem baj, ha fú´ a szél,
vagy a jég mardossa;
s ha hét ágra süt a nap
bebújik a mentsvárba,
onnan néz ki kíváncsian
a tajtékzó világra.

Csiga-biga ne jöjj ki,
Ég a pajta ide ki.

Majdnem úgy

Annyira követelőzik az Élet,
hogy nem mondok nemet.
Csendesen alámerülök benne,
várom, hogy mit rejteget.
Ritka játszótársam a jó,
a rosszal nem jegyzem el magam,
bágyadtan süt az őszi nap,
de érzem, hogy ereje van.

Minek a nagy derű?
A bánat is felesleges,
mindnyájan az Utat járjuk,
s a Parancsot végrehajtani kell.

Emlékek születnek,
s emlékek bomlanak le,
ne vonszoljunk vágyakat,
mert pont úgy már semmi sem lehet.

Sorsom kevésbé simogat,
célja valami más,
irdatlan rendetlenségben
Rendet rakni
talán.

hinta-palinta...

hinta-palinta
hintázik kis Anna
copfja a széllel
libben a kékben.

bújócskát játszik
pajkos kacagása
bársonyosan szép
barackfavirága.

kacér tekintete
boldogságra csábít
üde bimbó-szája
csalogány hívása.

hinta-palinta...
hinta -
palinta.

Puha kéz

Mint gyermek aki semmitől sem fél
zúzmarával játszadozik a szél
kirojtozza a fáknak ágait
messzire röpítve annak vágyait

oda ahol az ég a kékségre kél
oda ahol a dér kacagásra ér
és a jégmadár csókban ölelkezik
a tündérek simogatják álmait

ott ahol senki semmit nem ígér
ott ahol betakar egy puha kéz
és a mesék többé már nem hazudnak
egymásba hajol a tiszta gondolat

mint gyermek aki semmitől sem fél
zúzmarával játszadozik a szél
kirojtozza a fáknak ágait
messzire röpítve annak vágyait.

pipacsmezőben

a Nap hanyatt dől
pipacsmezőben ébred
a szundító szél
...
szél ujjasában
pereg az időtlenség
kimért adagra

évgyűrűk

vízcsobbanásban
alámerülő kövek
évgyűrűt írnak

---

könnyezik a tó
szomorúfűz ágai
letérdepelnek

---

fodrozó vízben
béka virraszt haldokló
napsugarakban

nyílik Égnek kapuja

nem Földön járok
zavaros vizek fölött
gyönge szárnyakkal
nyílik Égnek kapuja
a metsző sötétségben.

Reggeli áhitat

Ködbe hasadó
reggel, hegy ormát a fény
megkoronázza.

Szél himbálódzik
a tavaszi vetésben
esőre szomjas.

Régi májusok
fenyőágon a hajtás
gyökerében él.

Toronyimádság
harangnak szíve lüktet
völgynek tenyerén.

fehér rengeteg

virágnak kelyhe
tüzes nyilakat lövell -
fehér rengeteg

kicsi hóvirág
izzó fehér szirmai
fedetlen fővel
anyaföldre borulnak
hálaadó imában

eső...cseppekben

szuszogó erdő
apró foltocskáiban
esőcsepp szundít

...

mohának szélén
lelassuló fénynyaláb
eső...cseppekben

...

eső szemerkél
megfoltozott felhőkön
hunyó napsugár

...

hasadó hajnal
esőcseppben hívogat
a fűszálakon

...

páfránycsillogás
esőcseppek táncában
zöld szimfónia

...

fának levelén
elsőhegedűs a szél
esőcsepp kontráz

...

fák hajladoznak
esőcseppekben köszön
a riadt reggel

...

szél zakójában
a fázós esőcseppek
egymáshoz érnek

...

esőcseppekben
a szél meglátja arcát
egocentrizmus

...

esőcsepp gajdol
napfénynek sodrásában
felemelkedik

...

a ficánkoló
esőcseppekben a Nap
szétosztja magát

...

csillagport szórnak
fenyőfáknak ágain
az esőcseppek

Őszi falevelek

Falevél hátán
nyári fény üszkösödik
madárberkenye.

Szél rázza magát
faleveleknek fodrán
ráncok sietnek.

Őszi falevél
összekucorodik vén
fa árnyékában.

Gurul a dió
bús falevél integet
ő még maradna -

Falevelet hord
a megátalkodott szél
nem hagyja abba -

Fütyörésző szél
falevelekre bandzsít
fölkapja vagy ne -

Falevél köröz
emlékekben sarjadzó
vérző végtelen -

Harangszó hallik
falevelek száműzött
némaságában.

Gyűrött falevél
Napnak kalapot emel
jövőre veled -

Nyári falevelek

Faleveleken
esőcseppek trilláznak
hosszú, forró nyár.

Vízcsepp párolgás
falevél hajlatából
csóvát dob a Nap.

Bámészkodó Nap
falevél ringatásban
pirosra izzik.

Szellő hunyorít
a rojtos felhők mögül
falevél billeg.

Vérpiros almák
falevelekhez bújnak
repedő bőség.

Meggy kergetőzik
a pajzán falevelek
tobzódásában.

Fürtökben ringó
szőlő falevélágyban
mustra készen-lét.

Tavaszi falevelek

Lábadozik a
tavasz, falevél táncba
kezd, ha tudná, hogy…

Faleveleknek
az erezeteiben
csókot lop a fény.

Faleveleken
harmatcseppek esküsznek
hajnalköntösben.

Csillag lubickol
falevél árnyékában -
harsány Hold nevet.

Faleveleken
könnyeket ejt a Hajnal
szél kabátjában.

Fának vigaszát
zöldbe pattant falevél
megcirógatja.

Téli falevelek

Kelepcébe csal -
kiszámíthatatlan tél
könnyező hideg

Hóbucka keblén
falevél ingadozik -
éhes varjúszem

Utolsót kiált
mielőtt még lábnyomba
préselné magát

Ráhangolódik
télnek muzsikájára -
bár tavasz lenne

Koldus falevél
csak mása önmagának
télvíz derekán

Hulló falevél -
a szikrázó kékségben
dermesztő hajnal

Hanyattfekvő szél -
korhadt fának az ágán
falevél meddig?

Korhadt falevél
télnek szorításában
szunyókálni tér

Kicsi falevél
kikeletet lélegzik -
jégcsap álmában

Télből tavaszba
falevelek fogannak -
virrasztók dala

Kérges hidegben
a falevél túléli
szárnycsapkodását