Saját fotó
Vagyok és gondolkodom a Szépről, a Jóról, az Igazról, a nem véletlenszerű Miértekről, amelyek hatalmas belső erővel izgatnak. Konokul ragaszkodom a Jóhoz, aminek sokszor még a nyomdokában sem járok -talán ezért ilyen végtelen szoros a Rendhez való ragaszkodásom. Rendetlen rendemből rendet rakok rendületlen. Kósa Emese

2010. február 8.

Téli falevelek



Kelepcébe csal -

kiszámíthatatlan tél
könnyező hideg

Hóbucka keblén
falevél ingadozik -
éhes varjúszem

Utolsót kiált
mielőtt még lábnyomba
préselné magát

Ráhangolódik
télnek muzsikájára -
bár tavasz lenne

Koldus falevél
csak mása önmagának
télvíz derekán

Hulló falevél -
a szikrázó kékségben
dermesztő hajnal

Hanyattfekvő szél -
korhadt fának az ágán
falevél meddig?

Korhadt falevél
télnek szorításában
szunyókálni tér

Kicsi falevél
kikeletet lélegzik -
jégcsap álmában

Télből tavaszba
falevelek fogannak -
virrasztók dala

Kérges hidegben
a falevél túléli
szárnycsapkodását

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése